Mindig van tovább…

Tudod, miután már felálltál, és leporoltad magad, mindig van tovább. Egy különleges reggel, amikor az ágyad szélén ülve, hosszasan nyújtózkodva, megiszod azt az egy korty vizet, és úgy döntesz, amint a lábad a padlót érinti, valami más lesz. Valami új. Valami erősebb.

Egy új tér!  

Érzed, minden sejtedben azt az akarást, azt a fáradhatatlan energiát arra, hogy új fejezetet nyiss. Mert már meguntad a sírást, az álmatlan éjszakákat, a hitetlenkedést, az ádáz játszmákat. Már meguntad, hogy vissza-vissza tekints, helyette inkább előre néznél. 

Már nem csak elsétálsz a tükör előtt, hanem bele is nézel. Bele nézel és végre meglátod benne magad. Azt az elpusztíthatatlan lelked, és hozzá a vázat, ami ebben az életedben is Téged szolgál. 

Te választottad. Érted van. 

Hosszasan lehetne írni arról, miért kanyargós az az út, amit taposunk. Sok esetben könnyedén hibáztatunk másokat, és elfelejtjük, hogy mindenhez két ember kell. Elfelejtjük, hogy a földi lét, emberként, pont így működik. Hibázunk, elbukunk, összezuhanunk, újjáéledünk, megerősödünk, látjuk a tanítást, a múlt értelmét, majd újra felülünk a következő hullámra és ördögi körben forgunk, míg el nem jön az a bizonyos reggel.

Minden tapasztalás a fejlődésed szolgálja. Van, amire libabőrben úszva emlékszel vissza, és van, ami ökölbe szorítja a kezed, vagy épp összeszorítja a gyomrod. Megélni és megérteni az érzéseinket az egyik legkifejezőbb eszközeink egyike. 

Döntés kérdése melyik reggel érinti a lábújjad úgy a padlót, hogy egy új fejezetet leszel képes nyitni. 

Készen állsz?

Musa Dóri

Fotó: Unsplash

Share This