“Ez az a ház, ahol semmi sem változott.
Ez az a ház, ahol áll az idő.”

Koncz Zsuzsa dala fémjelzi a történetet, melyet most elmesélek. A történet főszereplője egy ház és annak lakói.
A mai rohanó, elidegenedett világban van egy hely, mely a béke szigete 32 éve, legalábbis új barátnőm elbeszélése szerint.

Képzelj el egy látszólag hagyományos lakóközösséget, kicsik, nagyok, idősek, fiatalok lakta épületet.
Ez csak a látszat, mert az elénk táruló kép és szavak mögött egy nem szokványos világ látható.
Az ott lakók kapcsolata, hozzáállása egész rendkívüli. Ha elromlik egy autó, rögtön akad egy ügyes kezű szomszéd,
aki sietve megjavítja. S amíg elkészül a szereléssel, addig egy másik szomszéd kölcsön adja a sajátját.
Egymás gyermekeire is készségesen vigyáznak, ha kell.

Ha egy kávéfőző elromlik, azonnal akad egy segítőkész lakótárs, aki gőzölgő kávét visz reggelente, míg a főzőt haza nem hozzák a szervizből. Cserébe egy nagy doboz kapszulát kap ajándékba. S ez csak néhány volt a jóság csodás példáiból,
még számtalan jelzés, odafigyelő gesztusról mesélhetnék.

Milyen kevés kell az örömteli élethez, s vajon miért ne lehetne ilyen a világ?

Vágó Zsuzsanna

Fotó: Unsplash

Share This