Kicsi gyermek, kicsi érzelem?

Ez nem így van! A gyermekek érzelmei, nem a testi méreteiktől függenek! A fájdalma, sérelme, bánata, fáradtsága ugyanolyan, akár a miénk felnőtteké. Mi okos-nagy-értelmes felnőtt szülők tudjuk helyesen kezelni, minden körülmények között a dühünket, haragunkat? Én nem mindig tudom!
Miért várjuk el a gyerektől, hogy ő igenis tudja mindig megfegyelmezni magát, elfojtani a dühét, bánatát?

Hahó, ébresztő!

Azért, mert Ő kicsi, az érzelmei nem kisebbek. A „fájdalma”, hogy ledőlt a kocka torony, ugyanolyan nagy, mint az én „fájdalmam”, ha kifutott és odaégett a leves vagy, ha beleborult a sótartó a fiókba. A sérelme, hogy Peti nem játszik vele, ugyanolyan nagy, mint az én sérelmem, hogy a férjem nem ért haza időben. Nincs különbség! Az Ő élete drámája abban a pillanatban a leborult torony, az enyém a romokban lévő konyha. Természetesen azzal, hogy én egy jót nevetek-e a konyhai „baleseten” vagy szidom az egész világot, minta lesz a gyermekem számára. Ha leordítom a fejét, hogy hagyjon már békén a hülye toronnyal, nehogy már ezen bőgjön, vajon mit teszek vele? Elfojtatom vele az érzelmét és megtanítom neki, hogy az Ő érzelmei engem nem érdekelnek. Később aztán csodálkozok, miért nem mesél az életéről.

Tanítsuk és engedjük meg a gyermekeinknek az érzelmeik helyes kifejezését! Legtöbbször meg sem tudják fogalmazni a gyerekek, hogy mit éreznek, annyira szépen megtanulták, hogy nem fejezhetik ki, azt, ami a lelkükben játszódik. Pedig a félelemtől ugyanúgy kalimpál a szívük, mint nekünk, sokszor nyomást éreznek a mellkasukban, görcsöt a gyomrukban.
A szomorúságuk miatt befelé sírnak.
Ahogyan egy kisfiú mondta nekem: „-Naponta legalább háromszor jön rám a sírás, de nem engedem ki!”

A gyerekeknek nehezebb az érzelmeikről beszélniük, mint nekünk felnőtteknek. Nincs is meg a szókincsük hozzá és nem tudják kifejezni, elmondani a szenvedésüket. De higgyétek el nekem, óriási viharok dúlhatnak, akár egy ötéves lelkében is.

Tehát kis gyerek, nagy érzelem a helyes képlet.

Mi a szülő dolga?
Öleld, dicsérd, szeresd, nézz a szemébe, beszéltesd, tanítsd meg megnevezni az érzelmeit.
Ne adj megoldást, csak hallgasd! 
Mondd vissza, amit látsz rajta, mintha egy tükör, vagy papagáj lennél!
„-Látom kicsim nem akarod, látom haragszol. Látom dühös vagy, látom fáradt vagy, látom szomorú vagy!”
A gyermeked hálás lesz Neked, hogy megérted Őt!

Frankó Tünde – kineziológus, családállító

Fotó: Unsplash

Share This