Fel a fejjel…

Fel a fejjel…

Kicsit talán nehezebb időszak ez, valahogy a kedves szavak sem úgy hatnak, a kedves gesztusok is alább hagynak. Elfelejtünk lépni, megállunk egy helyben. Nem is figyelünk, körbe sem nézünk, csak állunk és levegőért kapkodunk. Fáradunk.
Mérlegelünk. Egyensúlyunkat keressük, hol fent, hol lent.
A szeretetbe kapaszkodunk, mert az, ami a legtöbbet adhat nekünk.

Most és mindörökké.

Az élet körforgása nem áll meg, akkor sem, ha földbe gyökerezik a lábunk. Akkor sem, ha minden a feje tetejére áll.
Visszaránt a pályánkra és lehetőséget kínál, mert sokkal több van bennünk annál, minthogy megálljunk.

Dönthetsz magad mellett, választhatod, hogy megindulsz, hogy elkezded lesöpörni magadról az út porát, szembe nézel a múlttal, a negatív érzésekkel és helyükre újat csempészel, fényesebbet, könnyebbet, amitől a lelked is szabadabban táncolhat. Vagy magadra csukod az ajtót és elbújsz az élet körforgása elől és vársz. Várod, hogy valami történjen, mert félsz áramlani, magadba nézni, befelé tekinteni, új lehetőségeket észrevenni. Félsz a szívedre hallgatni, félsz kibújni az árnyék mögül, mert már annyit bántottak.

Ne csak a rosszra emlékezz, ne csak a fájdalmat éltesd, ne csak félelemből táplálkozz, emlékezz arra, hogy mennyi mindent kibírtál, míg ide eljutottál. Lentről, a legalsó lépcsőfokról indultál. Képes vagy rá, hogy ne elbújj, hanem megindulj, hogy ne beleragadj abba, amin változtatni úgysem tudsz, mert annyi csoda van körülötted, amire figyelni tudsz.

Kanyargós az út önmagad valódi arca felé, elfog fogyni útközben sokszor az erőd, megfeneklesz, dühöngsz, csalódsz, de a végén egy reggel újra neki indulsz, tudod miért? Mert megérzed és megérted, hogy fontos, hogy úgy éld az életed, ahogy igazán megérdemled. Boldogan.

Musa Dóri

Fotó: Unsplash

A szeretet nyelve…

A szeretet nyelve…

Nekem ez azt jelenti, hogy szeretem azt, ami Te vagy. Ahogy lélegzel. Ahogy ülsz, állsz, fekszel. Ahogy létezel. Olyan szabadon. Olyan elvekkel agyontűzdelve. Szorongósan, borongósan. Azzal az óriási batyuddal, amit elrejtenél, de valójában nem lehet.

Nekem ez azt jelenti, hogy nem akarlak megváltoztatni, hanem elfogadlak. Nem okítalak, hanem hagyom, hogy a saját utadon barangolva lássalak.

Nekem ez azt jelenti, hogy letettem az elvárásaim, és megértettem miért cselekszel sokszor érthetetlenül, velem teljesen ellentétesen. Abban vagy Te.

Nekem ez azt jelenti, hogy legyél akármilyen, bármilyen, legyél akárhol, és bárhol, szeretlek némán, csendben téged, szüntelenül.

Nekem ez azt jelenti, hogy megértettem, mindig pontosan annyit adtál, amennyit épp tudtál. Nem gondolom, hogy szándékosan bántani akartál, helyette inkább magam irányába igazítottál.

Nekem ez azt jelenti, hogy hálás vagyok Érted. Azért, amilyen vagy. Hogy nem bebörtönözve hagyod lelkem, hanem nekem adod, hogy szabadon élve, szárnyalhassak.

Nekem ez azt jelenti, hogy képtelen vagyok nem szeretni, és képtelen vagyok nem megbocsájtani. Mert a lélek valójában ezt tudja. Élete utolsó pillanatáig, őszintén szeretni.

Musa Dóri

Fotó: Unsplash

A kivétel erősíti a szabályt: Anyukám szülinapja a távolból…

A kivétel erősíti a szabályt: Anyukám szülinapja a távolból…

Sokat tanakodtam megszülessen e ez az írás, de úgy érzem igen.
Helye van.

Ma van Édesanyukám születésnapja. És ez az első,hogy külön töltjük, mert ugye van nekünk egy Covidunk, én pedig távol élek a szeretteimtől. Nem tagadom, 3 napig sírtam amikor tudatosult bennem, hogy nem tudok ott lenni vele a mai napon. Semmi nem olyan fontos nekem az évben, mint ez. De épp gyakorlom hogyan engedjem meg magamnak a jó érzéseket és a kevésbé jókat. Hogyan engedjem meg magamnak az örömömet is, és a bánatomat is.
Aztán rájöttem, hogy a kivétel erősíti a szabályt, hogy van ennek a rémes helyzetnek talán egy szebbik, ideig-óráig elfogadható változata is. Csak mert megfogadtam magamnak is és anyának is, hogy nem pörgök azon, amin változtatni úgysem tudunk, úgyhogy felülemelkedtem ezen a torokszorító és szívet tépő érzésen, és átértékeltem.

Valójában sosem vagyok távol tőle, hiszen összeköt minket hosszú életek óta egymás szeretete.
Leírhatnám, hogy ő számomra a legerősebb Nő, Asszony, Ember a földön, de tudom, hogy tudja hogy így gondolom, ezért én csak büszkén tanulom tőle azt, amit még nem tudok.
Leírhatnám mennyire hiányzik, de valójában fizikálisan hiányzik, az az ölelés, amit csak egy anya adhat.
De mindennap itt van velem, itt a szívemben. Felhívom és hallom a hangját és megnyugszik a lelkem.
Leírhatnám hogy a szívem érte dobog, de tudom, hogy az övé pedig értem dobog. Nekem ő a legjobb! Számomra a legerősebb, a legszebb. És már tudom, hogy a mai nap nem szomorkodnom kell, hanem éltetnem őt! Hálásnak lennem, hogy Ő van nekem és örülni, hogy az erős kötelék még erősebbé válik.
Te vagy a legjobb! Isten Éltessen Anyu!

Ha a Covid eljárta a táncát, bepótoljuk mindazt, ami most kimaradt.

Musa Dóri

Fotó: Unsplash

Az óra ketyegése..

Az óra ketyegése..

Csak állok egy helyben, az idő az egyetlen, ami folyton megy. Nem jönnek sem gondolatok, sem szavak, nem jönnek emberek, nincs varázs, nincs áramlás. Csak én vagyok és az idő múlása, a folytonos ketyegése, zakatolása.

Valójában nem zakatol, egyenletesen lépked, másodpercről másodpercre, teszi a dolgát. Nem ő rekeszt meg, ő mindig felkínálja az adott perc lehetőségeit, egyszerűen elfelejtek vele élni.

Van, hogy felülírja az elme, mit a pillanat adna.

Úgy érzem magam, mintha épp lökdösne az élet, mintha betettek volna egy centrifugába. Mintha néznék de nem látnék, mintha figyelnék de nem érteném mire figyelek.
Nem értem olykor hova tűnök, hova veszik el a lendület. Mi ez a fátyolfelhő ami körbe vesz, mi ez a monotonitás, amiben elveszek. Csak figyelem az időt, és hallgatom a ketyegést, és hirtelen megérzem mit is ad most nekem a jelen.

Üres gondolatok, üres érzetek, régmúlt sebek lüktetése a lelkemen, fájdalom. Én ezt nagyon köszönöm, de nem kérem.
Nézem az időt, hogy múlnak el a percek, vele együtt hogy múlik el a fájdalom és kapom vissza önmagam.
Az életet választom.
A lendületet. Az erőmet, a percekben megbújó boldogságot, a lelkemmel való örök kapcsolatot. Magamat.
Az életet választom.
Most már nem állok egy helyben és nézem ahogy múlik az idő, hanem felveszem vele a lépést, és megélem a pillanatot. Megélem ami jut, amit kapok. És rájövök, amint helyre áll minden bent, rend lesz újra kint.
Szeretem az óra ketyegését, megmutatja mit ad a jelen, és hátrahagyja azt, ami már nem szolgál, sose néz vissza, csak lépked tovább.

Musa Dóri

Fotó: Unsplash

Szeress szabadon, szíved minden szeretetével..

Szeress szabadon, szíved minden szeretetével..

Mindenki szeretett a maga módján, bár úgy érzem, senki sem igazán. De mindenki a tőle telhető legjobb és legigazabb módon. Még akkor is, ha baromira fájt. Még akkor is, ha évekre földre rogytam tőle. Még akkor is, ha állandóan reményt keltettem magamban, hogy megülöm azt a lovat, ami folyton ledob.
Sosem voltam egoista, bennem sokkal inkább a kishitűség dolgozik. A mindenkinek megfelelni akarás, miközben senkinek sem kell. Azt hittem, ha elnyomom önmagam, és olyan lány leszek, akire a másik vágyik, akkor majd én leszek élete nagy szerelme. Ha azt mondom amit hallani akar, és nem azt, amit valójában gondolok, csak azért, hogy el ne veszítsem. Becsaptam őt is, de legfőképpen magamat.

Mit mondhatnék, rám fért pár év öregedés és pár pofára esés.
Megtanultam, hogy van egy szint, ami alá egy Nő már nem megy, hogy kell az a bizonyos tartás. Megtanultam, hogy a hasonló a hasonlót vonzza, és ha végre vállalom önmagam, szőröstől, bőröstől, úgy igazán, minden rigolyámmal, minden hülyeségemmel, minden hibámmal, minden boldog, szabadsággal teli pillanatommal együtt, akkor többet nem engedek utat olyan ideje múlt játszmáknak, amik már elvesznek belőlem.

Hiszem, hogy hálás lehetek minden hozzám nem méltó helyzetért, minden elfojtott érzésért és minden ki nem mondott szóért, amik darabokra törték a lelkem.
És titkon remélem, hogy a sok pofára esés után a majdani Társam elfogad, és talán még önmagánál is jobbnak lát majd. Nem akar sem manipulálni, sem önző módon magához láncolni. Nem sebez, és nem szegez a falhoz. Szabadon hagyja, hogy járjam az utam, és közben figyeli minden óvatlan lépésem. Nem használja ellenem a múltam, nem szúr hátba vele és nem méri magát másokhoz. Egyszerűen csak szabadon, szíve minden szeretetével körbefonja lelkem és hagyja szárnyalni a szívem.

Musa Dóri

Fotó: Unsplash