A semmi szorításában.

A semmi szorításában.

Roland nem tudta pontosan mi ez. Egy furcsa, kellemetlen érzés, ami mindig akkor tört rá, amikor üresjáratban volt.
Lehet az hozta elő, hogy a napokban töltötte be a negyvenet. Ha voltak feladatai sosem jutott eszébe. Tette, amit tenni kellett, nem gondolkozott.

Mégis, mikor éjszakánként cigarettázva feküdt olcsó albérletében és a kékes árnyékokat bámulta a mennyezeten, újra rátörtek a nyomasztó gondolatok. Ki vagyok én? Mi a szerepem az életben? Elégedett vagyok azzal amit eddig elértem? Mi tenne igazán boldoggá? – csak úgy kergették egymást fejében a kínzó gondolatok. Enyhülést vöröses fényeivel, csak a hajnal hozott, akkor tudott picit szundítani.

Később, a munkahelyén már boldogan vetette magát a feladatokba. Még a máskor oly kellemetlen dolgokat is élvezettel csinálta, mert elterelték figyelmét a saját problémáiról. A lelke mélyén azért sejtette, hogy a válaszadás elől örökké nem térhet ki, bár ez egy határozottan kellemetlen dolognak ígérkezett, ezért amíg tudta húzta halasztotta.

– Az idő nem nekem dolgozik – sóhajtott fel.
Az egyik álmatlanul forgolódós éjszakán rádöbbent, hogy szüksége van célokra.
Érezte, hogy kiégett, kiüresedett, elidegenedett, viszont az élet nem állt meg, mert nem állhatott meg.
Nem vagyok öreg, talán van még időm – gondolta.

– Akkor új célok kellenek! Rendben, de mik legyenek azok?
Ez ismét egy övön aluli ütés volt számára. Tudta, az üresség rémes tulajdonsága, hogy bevonz dolgokat. A vákuum sosem lehet tartós. Ha nem választ, akkor az üresség fog választani helyette, és ez az opció egyáltalán nem volt szimpatikus Roland számára.

A férfi mindig úgy gondolta, a saját életét ő maga irányítja.

Révész Márton

Fotó: Unsplash

Álmos reggelek.

Álmos reggelek.

Hat óra. Sötét, hideg, barátságtalan reggelre ébredünk. Igen, ez már az ősz. A telefonom kíméletlenül teszi a dolgát, vagyis ébreszt, pedig tudnánk még aludni.
Benyomom a szundi gombot, ezzel nyertünk néhány perc haladékot. Nincs kedvünk kikelni a meleg paplanból, de tudjuk, hogy muszáj. Megint elkezdődött egy nap, egy új nap. Menni kell, nincs megállás!

Kábultan ébredezünk, beindul a rutin. Gondolj arra, nem vagy egyedül, sok millió embertársad csinálja ugyanezt nap mint nap. Reggelente elnyűtt, álmosan hunyorgó arcok hajolnak a forrón gőzölgő teás és kávés poharak fölé.

Pár perc és jobb lesz. Sosem tudhatod mit hoz az élet, mert minden nap egy új lehetőség. A rádióból a kedvenc slágered szól, és ütöd hozzá a ritmust. Látod? Minden rossz elmúlik, a jó dolgokra fókuszálj! Talán a mai lesz életed legboldogabb napja.

Munkára fel! Nem kell egyedül megváltanod a világot, csak tedd, amit meg kell tenned. Inkább hasznos legyél, mint sikeres, és sose halogasd azokat a kellemetlen dolgokat, amikhez nincs igazán kedved. Próbáld ezeket még reggel elintézni. Utána már nem fognak zavarni, és jobban érzed majd magad. Azt mondják ez is a siker egyik kulcsa.

Tehát csak bátran előre, és legyen szép a napod!

Révész Márton

Fotó: Unsplash

Paul Hauck – Mitől jó a házasság?

Paul Hauck – Mitől jó a házasság?

Egy könyvet, illetve a neves amerikai szerző több könyvét is szeretném a figyelmetekbe ajánlani.
Paul Hauck pszichiáter, lelki tréner és író. Sokáig aktívan praktizált így a saját gyakorlatból hozza a rendkívül hiteles és meggyőző példákat.

Talán az első meghatározó könyv, amit olvastam tőle az a „Mitől jó a házasság” volt. Számomra igen hasznosnak bizonyult.
A könyv alapgondolata az, hogy ne a másikat vádoljuk, ha boldogtalanok vagyunk. Önmagunkat érdemes megvizsgálnunk és átalakítanunk, hogy alkalmasak legyünk a boldogságra.

Hauck roppant érdekesen magyaráz, nagyszerű példákat említ, rávilágít dolgokra, és sokszor más aspektusokból mutatja be az ismerős szituációkat. Elgondolkodtató, mindenképpen ajánlom elolvasni, segít átalakítani sztereotip gondolkodásunkat.

Szeretném még figyelmetekbe ajánlani, a szerző magyar nyelven megjelent hasonló témájú könyveit:

  • Így szeress, hogy szeressenek
  • Légy jó önmagadhoz!
  • Föl a fejjel!
  • A féltékenység
  • Mélyponton
  • Fő a nyugalom!
  • Mitől jó a házasság?
  • Csak a baj van velük?
  • Hogyan bánjunk az őrjítő alakokkal?

Megjelent könyveiről és gondolatairól itt olvashattok: https://moly.hu/alkotok/paul-hauck

„Azt hiszem, Abraham Lincolntól származik a mondás: a hallgatás beleegyezés. Ezért, ha valaki rálép a lábadra, és te nem szólsz, ő azt fogja hinni, hogy szabad.” /Paul Hauck/

Révész Márton

Fotó: galeriasavaria

Mindenkinek meg kell adni az esélyt a boldogságra.

Mindenkinek meg kell adni az esélyt a boldogságra.

Egy szeretetteljes párkapcsolatban szerintem, a legfontosabb az őszinteség. Anélkül biztos, hogy nem fog működni a dolog, mivelhogy házat sem szoktunk ingoványra építeni. Szörnyű érzés, amikor évek, vagy csak évtizedek után jövünk rá, hogy társunk valójában nem az, mint akinek mutatta magát, mint akinek megismertük.

Szóval, az őszinteség mindkét fél részéről rendkívül fontos. Nyilván nem kell mindig és mindent plasztikusan, apró részletekbe menően elmesélni, de ne hallgassunk el az életünkből olyan dolgokat, eseményeket, amik ha kiderülnének, azzal a partnerünknek okoznánk óriási csalódást.

A szerelem, a szeretet, az empátia, a figyelem, a segíteni akarás szintén rendkívül fontos egy kapcsolat minőségének megőrzésében. Ne legyünk vakok, és ne fordítsuk el a fejünket! Ne ragadjunk bele sztereotip szerepeinkbe.
Figyeljünk oda a másikra amikor fáradt, amikor beteg, vagy csak egyszerűen rossz napja van. Egy kedves szó, egy ölelés, egy gesztus csodákra képes.

Problémák mindig voltak, vannak és lesznek, ezért beszéljetek róla, kommunikáljatok egymással! Nem mondom, hogy mindent meg lehet oldani, de érdemes megbeszélni és ha van értelme, dolgozni rajta. Igaz, ehhez két felnőtt, érzelmileg érett emberre van szükség, akik mindketten egyformán akarják a változást.
Néha megtörténik, hogy egy kapcsolat menthetetlenül zátonyra fut, de azt még idejében érdemes felismerni. Minek maradnál benne egy ilyen megromlott kapcsolatban, miért áldoznál rá értékes időt az életedből? Az ilyesmi, egyik félnek sem használ.

Mindenkinek meg kell adni az esélyt a boldogságra.

Révész Márton

Fotó: Unsplash

Idővel megérkezel oda, ahol már nincsenek szerepek, csak Te magad!

Idővel megérkezel oda, ahol már nincsenek szerepek, csak Te magad!

Életünk során sok mindenkinek akarunk megfelelni. Kezdetben a szüleinknek, később a tanárainknak és a barátainknak, majd végül, felnőttként, a partnerünknek és a munkatársainknak. Konformizmus, mindenhol alkalmazkodunk, hogy elfogadjanak. Biztonságra vágyunk, nem akarunk kilógni a sorból. Egy apró hal vagy a hatalmas csapatban.

Bizonyos kompromisszumokra nyilván szükség van, de akkor mégis miért jó, ha mégis önmagad vagy?

Gondold csak el, hogy jelenleg 7,8 milliárd ember él körülötted a Föld nevű káprázatos bolygón, és mindannyian máshogy egyformák. Mindenki jó valamiben, és ha el szeretném sütni a régi viccet, akkor azt mondanám, ha másra nem, hát elrettentő példának…

Komolyra fordítva a szót, itt az ideje felismerned és megtalálnod azokat a dolgokat, amikben jó vagy, és szereted csinálni, hogy kiaknázhasd a benned rejlő Isten adta tehetséget és potenciált. Mondani könnyű, megtenni sokkal nehezebb. De megéri. Hogy miért?

Idővel rájössz, hogy igazából nincs más választásod. Az örökös szerepjátszás igen fárasztó, frusztráló, rengeteg energiádat felemészti. Megfoszt a boldogságtól. Amikor ráébredsz, hogy az életed véges, amikor már valószínűleg több év van a hátad mögött, mint előtted, elérkezel oda, hogy már nem akarsz szerepeket játszani. Már csak magadnak akarsz megfelelni, és érzed, hogy örökre boldogtalan leszel, ha nem találod meg és vállalod fel azt az eredeti és kreatív lényt, aki valójában vagy. Nem tudsz más lenni csak önmagad! Ez a te utad, a te sorsod.
Nem számít, ha nem te vagy a legszebb, a legokosabb vagy a leggazdagabb. Még csak az sem baj, ha nem te vagy a legkedvesebb.
Gondolj arra, te „Te” vagy! Egy ember, aki egyedi és megismételhetetlen. Így hát légy az, akinek lenned kell!
Mert eljött a te időd…


Révész Márton

Fotó: Unsplash